Collages
© 2023
Analogue collages
I was born in Budapest in 1979. I grew up here. This is where I got to know my possibilities and limitations. Budapest is the city I leave from and the city I always come home to. Ever since the 1980's, I have been following its changes and keep on trying to find myself in it. "Ablak-Zsiraf", the children encyclopedia well-known to my generation, represents an iconic Hungarian value. It's the picture book from which I have learned how to see the world. It taught me that the mirror is made of glass and that friends tell secrets to each other. It lists evident things, things that don't even exist, or often that some has figurative meaning.
Through these series, I intend to take a look at personal experiences and materials from the collective memory that shine a light on the phases and faces of Budapest of a bygone era. Through the construction of this iconic book, I have put together such phrases that refer to the characteristics or inner stories of the city.
Opening address by Jozsef Martinko, journalist, editor-in-chief Octogon Magazine
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Film
Köszöntöm önöket Tihanyi Anna legújabb filmjének vetítésén. Elöljáróban arra kérem önöket, hogy a megnyitóm meghallgatása közben a lehető legtöbbször, a lehető leghosszabban csukják be a szemüket. Megmutatom. Köszönöm! Sokféle film, sokféle mozi létezik. Úgy is fogalmazhatnék, kétféle az ember: az egyik folyton mozit néz, a másik folyton filmet készít. Tihanyi Anna egyszerre a kettő. „Álmomban két macska voltam és játszottam egymással. stb”. Sokat beszéltünk az alkotóval korábban erről, de sohasem értettem egészen pontosan, mit is látok korábbi fotóin, mit is kellene látnom: „egy zebra álla Duna vizében mondjuk Nagymarosnál, rajta kislány ül. József szerezz egy zebrát – kérte egyszer.” Tévedés ne essék. Ez nem szürrealizmus, hanem egy film. Az a bizonyos film. Tihanyi Anna filmeket fotografál, filmeket állít össze egyetlen képpé. Úgy kell ezt elképzelni, mint a hagyományos filmipari standfotós munkáját, csak éppen ezeket a filmeket nem forgatták le. Egyetlen felvételt komponál egybe úgy, mintha egy valóságos film jelenetei, a jelenetek összemosódása volna. A kép nem a filmről készült, hanem a kép maga a film.
Forgatókönyv
Ablak és Zsiráf. Sohasem hittem, hogy ez a könyv az ABC betűi A -tól Zs-ig. Számomra mindig egy zsiráf ült az ablakba, egy zsiráf állt az ablak előtt, egy zsiráfra szerelt ablak nyílt a zsiráfba. (lásd még!: Gyerekek! Kapcsoljátok fel a villanyt. Olyan sötét van itt, mint egy tehénben. lásd még! Mozi sötét nézőterén csókolózni. Lásd még: stb, stb.) Gerhes Gábor tavalyi kiállítása jut most az eszembe a Kiscelli Múzeumban, – egy művész belső világának katalógusa, egy belső világ Atlas-a. A világ fölmérése (Daniel Kehlmann). Tihanyi Anna filmje egy belső város fölmérése. Az alkotó régóta dolgozik azon, hogy az egyes betűkhöz fotókat, kollázsokat, sőt időnként filmkellékszerű tárgyakat rendeljen hozzá. Minden kezdőbetűből születű szó képpé válik: „D, mint Dolláros bolt, M, mint Mino cipő” Minden betű, minden szó, minden kép egy-egy film a városról, egy belső városról.
Képek
A kiállítótér falain látható képek egy olyan elképzelt filmből fotografált fényképek, amik BudaFriscoban, vagy SanPesten játszódnak. Az elképzelt városban. A művésznőtől tudom, hogy gyakorta sétál még ma is úgy Pesten, hogy egy-egy újipótvárosi, ferencvárosi sarkon befordulva azt képzeli, hogy a sarkon túl a Golden Gate hídra, az Alcatraz szigetre, Lombard Streetre, Russian Hillre lát rá. Ezek a képzelt téri montázsok aztán gyakran nem fizikai terek képeivel, hanem a gyermekkor helyszíneivel, egyéb képekkel keverednek. Élmények, álmok, filmes emlékképek kavarodnak eggyé. A falakon látható képek hasonló kevercsek. Magazingyűjteményének kivágott, filmesen komponált ready made-jei, talált képrészletek szövedéke. Emlékkollázsok, várostöredékek, filmszerű szövedéke. Ahány néző, annyi elképzelhető folytatás. Ahány néző, annyi belső mozi.
Vágás
Most Röhrig Gézát idézem: „A Rebbe mesélte: Egyszer apám elvitt kirándulni. Ötéves ha lehettem. Szólt, hogy készítsem össze a hátizsákomat, de ne legyen túl nehéz, mert hosszú és meredek lesz az út. Ügyesen, takarékosan pakoltam. Minek vigyem az egész térképet, gondoltam, az is csak nehezék. Ollót ragadtam, és kivágtam az útvonalat, amerre a túrát terveztük. Másnap úgy a túra felénél kéri apám a térképet, mire én az imakönyvből elővettem az ujjnyi, kanyargó papírcérnát, tessék, íme a térkép. De már akkor sejtettem én, hogy nem lesz ez így jó. A térképnek nemcsak a megteendő útvonalat kell ábrázolnia, hanem az eltévedés összes lehetőségét is, hisz azok viszonypontként szolgálnak a helyes iránytartáshoz. (…)”
Legyen szó kollázsról, egy szöveg megszerkesztéséről, egy filmjelenet meg- és összevágásáról a vágás, a kivágás, mindig új világot teremt. Olyan ez, mint két hang közötti csend a zenében. (Lásd még „kézműves csend”). A vágás brutális, fájdalmas és felemelő. A vágás hiány és az elképzelhető lehetőségek teljessége. Ezek Tihanyi Anna filmjei: egy város A-tól Zs-ig. Egy város a teljesség felé.
Jozsef Martinko
